A Tatoout bolygója hasonlít egy jó nagy darab, az űrben lebegő bélsárhoz. Barnás-rozsdaszínét a mindent elborító köveknek köszönheti. Ezek a napszítta kövek egyszerre három hőt ontó égitest támadása alatt nyögnek, de az évezredek során megtanulták, hogyan kell illeszkedni: szanaszét fekszenek a földön, és egy idő után elporladnak. Így a heves szél homok- és kőszemcsékkel tömi be minden egyes kalandor minden egyes testnyílását, nem kis bosszúságot okozva ezzel. De hát egy kő nagyon fafejű tud lenni, ha az egymás mellett való békében élésről van szó.
Karkasz Merroo ennek az ocsmány bolygónak az egyik eldugott űrkikötőjébe kormányozta a lopott hajót, aztán elegánsan belerepült egy ijedt karaván közepébe, hogy kissé felhívja magára a figyelmet. A karavánt alkotó furcsa figurák csodálatos akrobatamutatványokkal ugrándoztak félre a testes jármű elől, majd a földön fekve jogos szitkokat lőttek a pilótafülke felé. Persze Karkaszt már ismerjük annyira, hogy tudjuk: a legcifrább káromkodás sem hatolt a lelke mélyéig. Bocsánatkérés helyett kipattant a kormány mögül és elkiáltotta magát.
- Eladó a hajó!
A szakavatott szemek azonnal vizslatni kezdték a szóban forgó portékát, és hát nem lettek volna a világ legmocskosabb helyének legnagyobb szélhámosai, ha rögtön észre nem veszik, hogy lopott az áru. Nagyban segített ebben az is, hogy a jármű oldalába volt ütve az alábbi táblácska:
Izolda-34
A Szolár Pilótaképző tulajdona
Auxio bolygó
Adams leszállóblokk
Persze ez nem tántorította el egyiküket sem az érdeklődéstől, hiszen minél lopottabb egy űrhajó, annál sürgősebben kell túladni rajta, így az árat szépen lent lehet tartani. Aztán egy kis mosdatás következik: a hajót kibelezik, a motort eladják egy kereskedőnek, a testet lemaratják, kiegyengetik, felpolírozzák, újrafestik, leápolják, majd különleges hőálló bevonattal kezelik, az interiort teljes mértékben elváltoztatják, a bőrt textilre, a textilt bőrre cserélik, a kapcsolókat megmásítják, majd végül rákerül az árura az új név. Igazán nincs vele sok macera.
Így történt meg az is, hogy Karkasz fél órán belül eladta a gépet, és vidáman indult a kapott kétezer tironf-val városnézésre. Ötven méterre az adásvétel helyszínétől talált egy krimót, és négy óra múlva pálinkától (az italt a Földről importálták galaxisszerte-szét, hiszen nem sok minden bolondította úgy meg a vendégeket, mint a gyümölcsből főzött, kutyaerős rövidital) szupererősen és óbégatva indult tovább. Belehányt egy kavicsokkal játszó csoport közepébe, aztán mikor elégtételt akartak venni rajta, bátor szívvel verette szét a fejét, mert védekezni sajnos már nem futotta az erejéből. Az incidenst végignézte egy helyi örömlány, megesett a fiatal és jóképű sheyonain a szíve, és mielőtt kirabolta, vizes borogatást hozott Karkasz fejére. Hősünk órák múltán ébredt, és jelentős fájdalmak közepette világosodott meg: az égvilágon nincs egyetlen olyan lény sem, aki mások érdekét a sajátja elé helyezné. Úgy döntött, ő sem lesz többé kedves.
